8. nap

            Ma délelőtt szintén nagyon meleg volt, és tiszta volt az ég. Ma kisebb szünetekkel szinte egész nap csuklottam, úgyhogy kérem azokat akik esetleg rólam beszélnek: hagyják abba. Elég zavaró ez az állandó csuklás. A gyerekeknek délelőtt raktam be Mr. Beant, én pedig a szobámban készültem a holnapi matek órára. Kérdéseket gyártottam, amiket házi feladatként fogok feladni nekik. Tegnap este a hosszú beszélgetés miatt nem zuhanyoztam, így kértem forró vizet délelőtt, és „tusoltam” egyet a kérdés-gyártás közben. Ebédre az eddig kedvenc étel volt, sültkrumpli tojással egybe”izélve”.

            Ebéd után pihentem egy fél órát, majd elindultunk fel az egyik dombra, ami úgymond a legközelebb van ide. A nagyobb gyerekek nagy része (8 és attól felfelé) jött velünk, kivéve akinek dolgoznia kellett az árvaház körül. Majdnem 1.5 órát mentünk, ebből 1 óra kemény felfelé volt, ami alatt kicsit több mint 600 métert másztunk. Fél óra az elején ugyanis a sétával ment el, hogy odaérjünk a domb lábához. Alapjáraton Bura Mission kb. 1200 m magasan fekszik, a domb teteje pedig magasabb mint 1850 méter. A mászás rész kellemesen fárasztó volt, nagyrészt térdemelésekhez hasonló lépésekkel. Akinek most eszébe jut egy otthoni túra, amikor széles úton lehet haladni a csúcs felé, az felejtse el. Egy ember is szűkösen fért el a kanyargós kis ösvényen, amin haladtunk. Néhol kis csermelyeket kereszteztünk. Meglepett, hogy néhányan még itt is laknak. Fent a hegygerincen van rendes út, lent szintén. De közben, fél órára mindkét úttól, a domboldalban… Érdekes döntés.

            Végül aztán felértünk. Már út közben is visszanéztem párszor, nagyon szép volt a látvány. Na de fentről még szebb. Be lehetett látni az egész völgyet, ahol BM fekszik. Lehetett látni az árvaház messziről felismerhető kék tetejét, és az egyéb épületeket a környéken. Gyönyörű volt, és szavakkal ezt úgy sem lehet átadni. Hűvös szél volt odafent, aminek izzadtan azért nem örültem annyira. 30 percet töltöttünk odafent, majd elindultunk visszafelé. Na a visszaút sem volt szimpla séta, sok helyen ugyebár elég mélyre kellett lépni. Többször meg is csúsztam, még szerencse, hogy nem csontos a fenekem. Lefelé sokkal többet nézelődtem, sokkal többet tudtam gyönyörködni. Hillary még felfelé menet megjegyezte, hogy erős vagyok. Picit meglepődtem ezen, és rákérdeztem mire is gondol. Kiderült, arra gondol, hogy nem akartam megállni egyszer sem, és így bár nem gyorsan, de elég gyorsan felértünk. Ő egyedül általában 1 óra alatt felér (atléta testalkat, sok edzés), de ha MZUNGU-val megy, akkor az 2 óra szokott lenni.

            Ami a mai beszélgetésben különösen tetszett, hogy felfelé menet magyarázta, milyen hideg is van fent. Megkérdeztem mennyire, mire azt válaszolta: kb. 20 fok…