16. nap

2011-08-08

            Reggel korán kimentem, hogy el tudjak köszönni Hillarytől. 5-kor mentem ki, épp tehenet fejt. Volt még pár dolga, úgyhogy addig én leültem az árvaház sarkához. Pulcsiba burkolózva, kezemben egy bögre forró teával néztem ahogyan szép lassan megjelennek az első fények a domboldalon. A domb tetején még felhő ült, 10 méterrel alatta pedig a napsugarak gyönyörű aranyos fénybe vonták a domboldalt.

            7 körül aztán tényleg elbúcsúztunk, és elindult vissza Nairobiba. Segítettem kivinni a csomagokat a templomhoz, ahol a matatu megáll. Ezután játszottam a gyerekekkel, majd fél 9-kor elkezdtem tanítani. A tanár akit vártunk ma kezdett, úgyhogy neki lepasszoltam a hatodik osztályt, én pedig elkezdtem tanítani a másodikosokat. Nagyon jó, mert bennük van tanulni akarás, míg a hatodikosok a feladott leckét sem voltak hajlandóak mindig megcsinálni.

            Lényeg, hogy délelőtt elkezdtünk matekozni. Összeadás, kivonás, egyszerű sorozatok, szorzás. Mígnem aztán érkezett egy teherautó az építkezéshez, anyagokat hoztak. Miután szombaton nem fizettem a lusta és nemigen dolgozó munkásoknak, ma senki nem dolgozott az építkezésen. A szállítók pedig néztek bambán, hogy márpedig ők nem fogják lepakolni. Itt meg kell jegyeznem, hogy kezdtem morcos lenni rájuk. Odahívtam a legidősebb srácot aki most itt maradt, plusz egy kertben dolgozót, hogy pakoljanak le a teherautóról. Miután átöltöztem én is beálltam segíteni. Beismerem vicces látvány lehetett, ahogy egy 50kg-os cementes-zsákot próbálok felemelni, de amikor az egyik szállító ezen elkezdett röhögni, kicsit elszakadt a cérna. Kifejezetten érett módon hozzávágtam a fejéhez, hogy mi a francnak röhög amikor olyan lusta, hogy megmozdulni sem hajlandó. Továbbá ha olyan k-va vicces, akkor lássuk, hogy megy neki. Szegény pofijáról az első pár szó hangvétele után lehervadt a mosoly, és mikor befejeztem a monológot, már ott volt és segített pakolni. grrr… Mindegy. Kicsit több mint egy óra alatt bepakoltunk mindent a helyére.

            A jókedvemet még tetézte, hogy miután a cementes-zsákoktól cementes lettem, a fém ajtók, illetve ablakok felhorzsolták a kezem, és a 35 foknál melegebbnek érződő napon pedig alaposan leizzadtam, nem tudtam megmosakodni. Ugyanis láss csodát, ma sem volt víz. A mosakodásnál nagyobb probléma, hogy ekkor realizáltam, hogy természetesen a víztisztítóba sem töltött senki vizet, úgyhogy a szomjamat is csak egy pohár vízzel tudtam csitítani. grrr…

            A másodikosok eközben szorzótáblát töltöttek ki. Azt mondták tudják az egészet, mégis több órát vett igénybe, hogy kitöltsék. Azt hiszem ezzel még dolgozni fogunk. Ebédre 3 darab palacsintát ettem, több ugyanis nem fért belém. Pedig reggelizni nem szoktam, az ebéd az első étkezés a nap. Ebéd után ledőltem egy órát aludni, ami nagyon-nagyon jól esett.

            Délután edzettem, és a gyerekekkel játszottam az udvaron. Este aztán beszéltem Annával telefonon, majd apuval is. Miután lefeküdtem nem tudtam aludni, gondolom a délutáni alvás miatt. Úgy döntöttem megnézek egy filmet, ami végül a Véres Gyémánt lett. A végére természetesen már nagyon kómás voltam, úgyhogy ahogy vége lett rögtön el is aludtam.