3. nap

            Ma úgy terveztem elmegyek Margarettel a St. Michael suliba, de valahogy elment nélkülem, úgyhogy visszajöttem a szobába. Kicsit még nyújtóztam, tornáztam, ittam egy teát. Kimentem, de nem volt kb. senki itt, úgyhogy gondoltam elmegyek sétálok egyet a környéken, úgy sem ismerem még túlságosan. Egyik irányba Voi van, na én nem arra mentem. Kisétáltam a faluból a másik irányba, a hegyek felé. Borús délelőtt volt, felhő ült a hegyeken, nem is lehetett látni a tetejüket. Gyönyörű a hely, nagyon magával ragad. Hétvégén, ha bírja a bokám felmegyek valamelyik hegyre néhány nagyobb gyerekkel. Nézelődtem kicsit, aztán visszajöttem a faluba, Voi felé. Körülnéztem mi-hol van. Összetalálkoztam azzal az emberrel, akinél regisztráltam tegnap a telefont, jófejnek tűnik. Segítettem neki cipelni egy dobozt ami nála volt. Cserébe mikor odaértünk behívott, megmutatta hol lakik, és meghívott ebédre. Korán volt még, úgyhogy megígértem, hogy majd máskor. Volt ott egy „bolt”, vettem rágót (olyan színes, gömb alakú, jó kemény, de nagyon finooom!), meg kipróbáltam egy itteni édességet és snacket. Nos az édesség nem jött be túlságosan (meg ne kérdezzétek mi volt, mert úgy sem tudok válaszolni), a snack viszont fincsi volt. Csak párat ettem belőle, a többit odaadtam egy férfinak aki a földjén dolgozott az ösvény mellett. Visszafelé meg rengeteg majmot láttam, sokkal többet mint tegnap, és közelebb is voltak. J

            Ebédre spagetti-tészta volt krumplival és paradicsommal, 2 tányért simán betoltam belőle. Ebéd közben megírtam a napirendemet is, úgy tervezem 4-től 22-ig leszek ébren, ebből 9 órát a gyerekekkel. A többi evés, plusz magamra is hagyok időt (meditálás, edzés, naplóírás, szuahéli tanulás, kezelés). Meglátjuk mennyire fog működni, lehet itt nem elég 6 óra alvás. J

            Délután 1-2 órát laptopon olvastam alapítványos dolgokat. Mikor a gyerekek visszajöttek a Nursery-ből, kimentem és játszottam velük jó sokat. Aztán segítettem babot válogatni, majd újból játék a gyerekekkel. Nagyon megszerettem őket már most. Az egyik lányka, Petronila (4) még puszikat is szokott adni nekem. Szeretik ha emelgetem őket, hiszen az itt levő felnőttek mind nők, és nem nagyon emelgetik őket. A végén odáig jutottunk, hogy mind2 kezemen volt 1-1 gyerek, és úgy emelgettem őket felváltva és egyszerre (súlyzózás helyett J ). Ma volt néhány veszélyes dolog, pl. nagy boldogan húztak zacskót a fejükre, ami ráadásul épphogy rájuk ment. Rohantam, ahogy megláttam, és szedtem le róluk… Egy kisfiú (akinek még nem tudom a nevét) pedig műanyag madzagot kötött a saját nyaka köré, ráadásul jól meghúzta, úgy mutatta nekem (Look! Look!). Haha, aztán beleültem egy pisibe, mert nem láttam, hogy ott van! J

            Délután megérkeztek a lányok az egyik iskolából (ma és holnap jönnek haza az összes suliból, most kezdődik a nyári szünet), és Lina is megérkezett. Lina itt dolgozik, ő segít intézni az építkezős ügyeket. Kimentünk megnézni az épülő épületet (amiben a nagy lányok szállása, egy tanterem, és egy játszórész lesz). Most úgy tűnik lassan halad, de reméljük szeptemberre kész lesz. Beszéltünk Zsolttal is, aki otthonról tartja a kapcsolatot az építésvezetővel.

            Vacsi előtt segítettem a konyhában (aminek van benti és kinti része is, eddig mindig kint segítettem) kukoricát… szemezni? Nem tudom hogy mondják, szóval leszedni a kukoricaszemeket. Mikor kész lettem, kaptam 2 sült kukoricát. Most ettem életemben talán másodszor, ízlett. Olyan, mint a főtt és a pattogatott kukorica egyben.

            Fogócskáztam még velük, csikiztem őket, és valamilyen szuahéli játékot is játszottunk páran. A mai nap legfájdalmasabb élménye, hogy egy fiú odarohant hozzám, és azzal a lendülettel jól tökön is vágott… A vacsora bab volt káposztával és rizzsel. A Sister mikor már végeztem bejött, és beszélgettünk egy jót.