Tsavo West,
avagy fapados miniszafari tízezerért
Szombaton, mikor Mombasából jöttem hazafelé, összeismerkedtem egy Patrick nevű emberrel. Van egy önkéntesprogramja a Tsavo West nemzetipark ökoszisztémájában, arról mesélt, majd felajánlotta, hogy 10000 forintnyi schillingért ott tölthetek 3nap/2éjszakát. Nosza, legyen. Kedd koradélutántól csütörtök délutánig voltam ott, erről szól a bejegyzés.
Kedd reggel fél8-kor elindultam az árvaházból Philip társaságában. Azért ilyen korán, mert a mombasai beszámoló feltöltéséhez több idő kellett mint eddig, a képek miatt. És azért Philippel, mert néhány dolgot kellett vásárolnom útközben Voiban, ami a konyhán kellett, de visszahozni nem tudtam, hisz nem jöttem vissza. Na mindegy. Lényeg, hogy kedd reggel sem volt matatu. Ennyit arról, hogy megpróbáltam előbb beérni Voiba. Elindultunk hát gyalog, és fél10 körül végül jött egy, ami nem volt tele. Kicsivel 10 után értünk Voiba, ahol először bankoltunk, majd elmentünk megvenni a szükséges dolgokat (hagyma, szivacs, tealevél). Ezután ő visszament az árvaházba, én pedig beültem a netcaféba.
Dél körül végeztem ott, úgyhogy elmentem ebédelni. Ebéd után ott maradtam még az étteremben, és olvastam, ugyanis Patrickkal 2 órát beszéltünk meg. Jó afrikai szokáshoz híven be is futott úgy háromnegyed háromkor. Kerestünk egy buszt, ami kellően levegőtlen, forró és zsúfolt, majd felszálltunk rá. Voiból Taveta felé vettük az irányt, és 1.5 órányi zötyögés, izzadás, beszélgetés és alvás után kiszálltunk a semmi közepén. Tényleg a semmi közepén. Amint a busz továbbhaladt, ránk szakadt a csend. Amerre csak néztem szavannát, jóval távolabb néhány dombot láttam. Az árvaház állandó zsongása, és Mombasa őrjítő hangzavara után döbbentem álltam ott, és hallgattam a csendet. Egy dzsip jött értünk, és beljebb vitt a semmibe, ahol a szállásunk volt.
A szoba szinte szerzetesi, egy ágy, egy asztal, és néhány szék volt odabent. Víz nincs bevezetve, szóval wc-ből a pottyantós, zuhanyzóból a vödrös megoldást lehet használni. Leraktam a hátizsákom, majd körbevezettek. Egy portugál nő volt most épp ott önkéntesként, ő is velünk tartott. Két épület volt egymás mellett. Az egyikben az önkéntesek, és egyéb munkások laknak, ezek csak szobák. A másik, nagyobb épületben a rangerek (vadőrök) élnek a családjukkal, lakásokban. Elsétáltunk a pár száz méterre levő kapuig, ami egy a sok bejárat közül. Turistaként csak a belépésért $30-t kell fizetni, ami alól én mentesültem. Megnéztük ezután az iroda épületét is, majd vissza a szállásra. A nap hátralévő része azzal telt, hogy sétálgattam, néztem a naplementét, élveztem a csendet, és beszélgettem a portugál nővel. Természetesen VÉLETLENÜL pont egy olyan nőbe botlok a semmi közepén, aki reikizik… A vacsora elfogyasztása után még órákig ültünk bent a szobában egy olajmécses társaságában (mert persze villany sincs), és beszélgettünk hármasban. Miután elköszöntünk, kimentem, és felnéztem az égre. Az egyik dolog amire nagyon kíváncsi voltam, az az afrikai csillagos égbolt, csakhogy BM-ben mindig felhősek az éjszakák, így eddig nem lehetett részem benne. Nade most… Szerintem egy órát legalább ácsorogtam odakint, és csak bámultam, bámultam, bámultam felfelé. Kánból is szép, nade ez! Úgy sem tudom átadni milyen, ezt saját szemmel kell látni. Végül már olyan álmos voltam, hogy lefeküdtem aludni. Az éjszaka hátralevő része kevésbé (vagy inkább semennyire sem) volt kellemes. 2 körül felébredtem, és azt éreztem, hogy fáj a hasam. Fordultam kettőt, és már azt éreztem, hogy irtózatosan fáj, és mindjárt magam alá csinálok. Apró dilemma gyötört, ugyanis a wc 50m-re volt az épülettől, Patrick azonban felhívta rá a figyelmet, hogy még wc-re se nagyon menjünk éjszaka, mert az elefántok akár 3m-re is odajönnek az épülethez, és nagyon veszélyesek. Végül a szükség bátorságot szült, úgyhogy nekiindultam. Érdekes volt, hogy a tücsökciripelés mellett hiénák vonyítása és elefántok trombitálása töltötte meg az éjszakát. A wcn gubbasztott fél óra alatt (miközben úgy éreztem mindjárt elájulok és a hasam meg felrobban) némely állathang túl közelinek hatott. Visszafelé igen óvatosan nyitottam ki a budi ajtaját, persze se így se úgy nem látok semmit a sötétben. Ezen sorok tanúsítják, hogy túléltem a visszautat.
Másnap reggelre nagyjából rendbejött a hasam, aminek elmondhatatlanul örültem. A legtöbb európai akire itt rájön a szapora (valami nem megfelelő minőségű kaja miatt), legalább egy hétig szenved tőle. Reggeli után fél 9 körül elindultunk a miniszafarira. A kaputól indultunk, egy olyan dzsippel, amiben az ülések egyre magasabban vannak, és összesen 11-en férnek el benne kényelmesen (ha megnézitek a képet, talán értitek is mit próbálok mondani). Nem számítottam rá, hogy sok állatot fogok látni. Fél perccel az indulás után egy impala-csoporttal futottunk össze. A délelőtt folyamán láttunk zebrát (sokat), hartbeast –et (ez mi magyarul?), impalát (sokat), struccot, oroszlánokat, bivalyokat, és nagyon sok elefántot láttunk. A legközelebbi elefánt alig 15m-re volt tőlünk. Egy fél hiénát is láttunk az úton.
Az Oroszlánkirály c. film jutott eszembe a helyről. A Simba szó ugyanis oroszlánt jelent, a híres „Hakuna matata.” mondat pedig azt, hogy „Minden rendben van.”. Meg szerettem volna kérdezni őket, hogy a mesében lévő szikla valóban létezik-e, de egyikük sem (!!!!) látta… Azonban egy hasonlónál voltunk. A part területén tilos kiszállni az autóból, de hát mire jó ha az ember rangerekkel van, úgyhogy kiszálltunk a Lions’ Rock-nál (Oroszlánok Sziklája). A szikla tele van barlangokkal, ahol az oroszlánok általában elfogyasztják az elejtett vadat. Olykor itt még leopárdokat is lehet látni. Az oroszlánokat akiket láttunk viszont messzebb voltak innen. Először csak egy hímet láttunk, 50m-re az úttól, ahogy épp aludni próbál. Nemigen produkálta magát nekünk, úgyhogy egy idő után a kisbusz ami még ott volt, tovább is hajtott. Az útról lehajtani tilos, úgyhogy természetesen mi a rangerek miatt behajtottunk a fűbe, hogy ugyan tessék végre megmozdulni! 10-15m-re megközelítettük, amitől egész morcos lett, és ordítozott ránk, mint a Tom&Jerry részek előtt levő oroszlán. Innen közelebbről a bokrok már nem takartak, úgyhogy megpillantottunk néhány nőstényt is. Képet róluk nem tudtunk csinálni, pedig nem lett volna rossz. Épp egy zebrát tízóraiztak.
A miniszafarit az egyik hotelben (Lions Bluff, talán a neten vannak jobb képek, mint a sajátjaim) fejeztük be, ahol egy órát töltöttünk el. Erről a helyről beszéljenek a képek, annyit tennék csak hozzá, hogy egy éjszaka $250 kóstál, és reggelente a panoráma része a Kilimandzsáró.
Ebédre visszaértünk a szállásra, majd pihentünk egy órát. Délután felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy második világháborús csatateret, ahol a németek és angolok csaptak össze. Odafelé végig az elektromos kerítés mellett haladtunk a park területén belül. Ne az otthon megszokott, fehér elektromos kerítés lebegjen a szemünk előtt, amihez ha hozzáérünk, elkapjuk a kezünket. Ez 3 méter magas, fémhuzalokból álló kerítés. Átmászni alul az ott lévő szögesdrót miatt nem lehet. Útközben azonban alig 100m-re tőlünk megláttunk néhány hatalmas elefántot. Amint észrevették őket, a rangerek és Patrick megálltak, és figyelték őket. Fél perc telt el így, majd sietve és egy mukkanás nélkül továbbhajtottak bennünket. Az elefántok ugyan kocsira nem támadnak, de a bozótban grasszáló emberre minden habozás nélkül. Így kocsiból 15m elég, gyalog 100m nagyon kevés. Az egyetlen esélyünk ha megindulnak felénk az az, ha megpróbálnánk átugrani az elektromos kerítés vezetékei között. Szerencsére azonban ezzel a lehetőséggel nem kellett élnünk. A rangerek azonban nem voltak túl nyugodtak, az út hátralevő részében minden fél percben hátranéztek, és visszafelé körbe mentünk. Az elefántok amúgy rengeteg fát kidöntenek, letaposnak, minden erőfeszítés nélkül. 6-7 métereseket úgy letarolnak (nem úgy, hogy nekifutnak, hanem szimplán az ormányukkal), hogy az ember elgondolkodik azon, hogy is tudtak itt anno életben maradni az őseink. Csak Patrick falujában 6 év alatt 4 embert öltek meg az elefántok. Bedöntik a ház falát pusztán azért, mert mondjuk kukorica van odabent. Patrick egy történetet is elmesélt, ami pár éve történt itt. Egy háromtagú turistacsalád hozzászokott az ázsiai elefántok barátságosságához, és mikor itt láttak párat közel magukhoz, kiszálltak a kocsiból. A nő odasétált az egyikhez, hogy megsimogassa, mire az elefánt azonnal végzett vele. A fia odarohant, hogy segítsen, de ő sem húzta tovább fél percnél. Az apa volt az egyetlen aki túlélte, mert a kocsiban maradt. Ha most visszalapoztok arra a részre, ahol éjszaka ki kellett mennem, akkor talán jobban átérzitek a dilemma súlyát.
Fél óra gyaloglás után odaértünk a csatatérre, ahol igazából semmi különös nem volt. Mindegy, jót sétáltunk. A hely madárvilága azonban lenyűgöző. A kevésnél kicsit kevésbé értek a madarakhoz, úgyhogy én leragadtam ott, hogy „Hú de szépek!”. Az egyiknek a szárnya felső része és a háta tengerkék, a hasa pedig citromsárga. Egy másik ugyanez, csak zöld-piros. Stb… És nem távcsövön keresztül órás kémkedés után csípi el őket az ember, hanem felreppennek mellőle a bokorból. Továbbá sasok, egészen nagyon keringenek a levegőben áldozatot keresve. Megérkezésemkor pedig láttam azt a fajta madarat, ami az Oroszlánkirályban az a nagycsőrű, mindig dumálós… Miután visszaértünk, leültem az iroda elé, olvastam egy félóra-órát, és élveztem a csendet. A portugál nő velem szemben írta a naplóját. Este vacsi után rögtön lefeküdtem, hisz az előző éjszakai kevés alvás miatt fáradt voltam.
Ma, csütörtökön a fő program az „Elefántszarból papírt” projekt megtekintése volt. Először is, gyűjteni kell egy kupac elefántkakit. Persze nem mindegy milyen, mindnél csekkolni kell, hogy száraz-e már belül. Majd kis darabokra kell szétszedni a kezeddel, és beletenni egy mozsárba, ahol össze kell törni egy jó kis bunkósbottal. Ezután az összetört kakit felöntjük vízzel, és az így kapott guszta valamit odatesszük főni (a bacik miatt). 5 percenként kevergetve egy óra alatt kész a kakileves, lehet repetázni. (Viccen kívül szeretném hozzátenni: Mivel az elefánt igen sok gyógynövényt kajál, ezért ősi módja a malária elűzésének, ha a kakilevest leszűrik, és megisszák a levét… Lehet választani, a malária, vagy ez.) Az antibakterizált kakit ekkor összekeverik és összetörik (-tömörítik) némi használt papírral. A kész trutymákot ragasztós vízbe teszik, majd A4-es méretű szűrővel kiemelik a trutyit. Erre aztán felülről rányomnak egy A4-es méretű keménypapírt, megfordítják a szűrőt, és a trutyi a lappal együtt kiesik a szűrőből. Ezt aztán kirakják száradni, és mikor megszáradt leválasztják az elefántkaki-papírt a keménypapírról, és kész is.
A műveletet jómagam is végigcsináltam, és közel sem olyan undorító, mint mondjuk a dínókakiban matatás a Jurassic Park című filmben.
A régi sátron, amin szárították a papírt, feltűnt néhány apró skorpió. Elmondás alapján nem halálosak, de azért jó pár napig elég erőteljes fájdalmai vannak annak, akit megböknek. Egy másik érdekes állatot, egy pókot is láttunk. Henger alakú lyukban él a földben, és az arra járó rovarokat kapja el. Nem életveszélyes, de mérgező.
Ebéd után aztán visszaindultam. Vagyis indultam volna, de a kocsi, aminek vinnie kellett volna, rejtélyes okból nem volt ott. Végül aztán egy crossmotoron tettem meg a 25-30 km-es utat az árvaházig. Életemben másodszor ültem valaki mögött motoron, ami nem robogó, szóval élveztem. Továbbá az utak össze-vissza kátyúsak, huplisak, bökkenősök, úgyhogy néha kapaszkodtam az életemért. Akkor meg pláne meglepődtem, mikor a jóember lefordult az útról, és ösvény szélességű kanyargós úton kezdett el robogni. E sorok bizonyítják, hogy ezt is túléltem.
Az egész 2-3 napos élményben a csend, és a csillagok voltak az egyik legjobbak. A másik, hogy nagyon örült a szívem: van még olyan hely, ahol ezek az állatok szabadon élnek, legelésznek, vagy épp csak hevernek egész nap. Ez a hely az övék, az ember csak kéretlen látogató itt, és az élete semmivel nem ér többet, mint mondjuk egy zebráé.
Mikor visszaértem az árvaházba, a gyerekek akik megláttak elkezdték kiabálni, hogy „Benszol, Benszol!”, és rohantak felém vigyorogva. A többiek odabentről is kijöttek ezt hallva, a nevemet kiabálva. Azért ez sem egy utolsó élmény.
Ha valakit érdekelne, itt egy kicsit bővebb tájékoztató az itteni önkéntesprogramról Patricktól:
Programok:
- reggelente gyalogos őrjárat a rangerekkel, általános ellenőrzés
- kb. heti 3x gyalogos őrjárat, mikor szinte kifejezetten vadorzók által leölt állatokat keresnek
- éjszakai őrjáratok kocsival
- nappali Game Drive, ami során csak nézed az állatokat – ennek sűrűsége pénzfüggő
- opcionális a kakiból-papírt projekt
- állatok lábnyomainak tanulása
- fák, növények megismerése
- általános munkákban való részvétel (útjavítás, kerítésjavítás, stb.)
- a környéken levő iskolákban előadás tartása a gyerekeknek a WildLife-ról
- ősszel szeretnének elkezdeni fákat ültetni az elefántok által ezerszám kidöntöttek helyett
- ha bárhova szeretnél elmenni Kenyában, Patrick megoldja, elmegy veled, idegenvezet (közelben van pl. egy maszáj falu, Mombasa, szafarik a parkokban)
- ha bármihez nincs kedved, vagy épp fáradt vagy, végiglustálkodhatod az egész napot, vagy hetet
Szállás:
- szoba: ágy, asztal, szék, olajlámpás
- WC: kenyai standard (pottyantós, csak guggolni kell a lyuk felett, nem ülni), de a közeljövőben lesz angolWC
- fürdés: egyenlőre vödörből, közeljövőben hidegvizes zuhany
- villany, áram: a 100m-re levő irodában van, ott lehet tölteni telefont, illetve bármi mást
Étkezés:
- reggeli, ebéd, vacsora; ebből az ebéd és vacsora főtt étel
- ha napközben éhes vagy, adnak szívesen enni
Ár:
- $1150 /hó. Ez 165HuF/$1 árfolyammal számolva kicsit kevesebb mint 190.000. Lehet jönni 2 hétre, vagy több hónapra is, ez pénztárca és szabadság függvénye. A párhetes tartózkodás ára nagyjából arányosan csökken az eltöltött idővel.
Web: www.tsavo-volunteers.com
Kepek:
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/bejarat.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/crossroads.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/csapat.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/dzsip.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/elefant1.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/elefant2.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/elefant3.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/elefantaltalkidontottfa.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/hartbeest.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/impala.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/bejarat.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi1.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi2.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi3.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi4.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi5.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi6.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi7.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi8.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi9.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/kakipapi10.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/lionsbluff.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/lionsrock.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/oroszlan.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/pihi.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/strucc.JPG
https://m.blog.hu/be/bencekenyaban/image/Tsavo/szallas.JPG
