Azt hiszem igy meg tudjatok nezni a kepeket. Amugy nagyon lassan toltodik fel, szoval szerintem otthonrol fogok majd sokat utolag feltolteni, mert elviszi egy csomo idomet...

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/IMG_1015.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/szoba2.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/csendespihi%20(2).JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/csendespihi.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/gyerekszoba.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/osztaly2.jpg

4. nap

            Fél 7-kor elindultam Margarettel és Michael-el az iskolájukba. Kis ösvényeken haladtunk a földek között, átugrottuk a patak több ágát, míg végül kb. negyed óra múlva odaértünk a sulihoz. Mindenki megnézett magának, mint a gyerekek szokták itt általában. Az iskola több, földszintes épületből állt, kb. négyzet alakban elrendezve, középen egy udvart hagyva. Az egyik épületben voltak az 1.-től 5.-esekig, a többiben szétosztva a nagyobbak. Egy épület van a tanároknak is. Minden terem ajtajára ki van írva, hogy hányadik osztály, ki a tanár. Az udvaron állt egy fa, amin az iskola „csengője” lógott. Ha most egy kis harang, vagy hasonló jelent meg lelki szemeitek előtt, nos, azt töröljétek ki gyorsan. Egy fém dróton lógó sín-darabot kell elképzelni, amit egy kalapács-szerű eszközzel ütnek-vágnak. Még az árvaházban is lehet hallani. Amikor először hallottam, azt hittem harangoznak valahol.

            Úgy gondoltam, először Margarethez megyek be, és ott nézek meg egy órát. Kint vártam egy ideig, mikor egy tanár odajött és megkérdezte miben segíthet. Mondtam, hogy csak megnéznék pár órát. Beinvitált a terembe, és leültetett. Azt mondta, a tanár nemsokára megjön, várjam meg ott bent, a gyerekekkel. A gyerekek a Pre-School-ból már ismert módszerrel addig körbeolvasták a teremben kitett „plakátokat”, azaz egy bottal mutatták amit épp olvastak. Nem pontosan értettem, miért mentünk be olyan korán, mert a tanár csak 8 után érkezett meg. Bemutatkoztam, elmondtam neki hogy kerültem ide, és mit is szeretnék. Mielőtt elkezdtük volna az órát, megmutatta a naplót, amiben láttam, hogy Margaret az osztály legjobbja.

            Az óra nem általános óra volt, mert a tegnapi teszteket nézték át együtt újra. Olvasás teszt volt. Mindent angolul tanulnak, kivéve persze a szuahélit. A gyerekek nagyon lelkesek voltak. Nagyon más, mint egy otthoni általános iskola 2. osztálya. Amikor a tanár kérdezett valamit, néhány gyerek majd’ kiesett a padból úgy jelentkezett, és kiabálta, hogy „Teacher, please!”. Néhányan nem csak jelentkeztek, hanem rázták is a kezüket, így adva nyomatékot a jelentkezésnek. Ami nagyon aranyos volt, hogy a többi osztálybeli gyerek az ablakon és az ajtón keresztül kukucskáltak. Amikor odanéztem persze a nagy részük vihogva elszaladt, de a bátrabbak még integettek is. Hamar elment az óra, és nagyon örültem, hogy ott voltam.

            Úgy döntöttem átmegyek Michael osztályába, megnézem ők mit csinálnak. Nem volt bent tanár, úgyhogy megálltam a terem előtt a falnak támaszkodva. Michael kijött pár perc után, és mondta, hogy beteg a tanáruk, így most nincs óra. Visszamentem a 2.-ba, és a tanár azt mondta kerít valakit aki bemegy tartani valamilyen órát. J Ennek az lett a vége, hogy 10 perc múlva odajött hozzám egy angoltanár, és megkérdezte: Lenne-e kedvem angolórát tartani a gyerekeknek? Mert ő most épp nagyon elfoglalt, a gyerekek meg nagyon örülnének nekem. Készséggel, és szívesen elfogadtam az ajánlatot. Egy tegnap írt dolgozatot kellett velük együtt kijavítani először, és hozzá kapcsolódóan kérdéseket feltenni nekik. Pl. miért a hajó a kakukktojás a kocsi, szekér, hajó, motor négyesből. Az óra második felében pedig szövegeket olvastattam fel velük, majd a hozzá tartozó kérdéseket kellett megválaszolniuk, plusz beszélgettünk az adott témáról (miért ültetünk fákat, mire használjuk, stb.). Szerintem jobb a szövegértésük mint néhány otthoni végzős gimisnek… Eleinte elég félénkek/szégyenlősek voltak, nemigen jelentkeztek, de olyan 5 perc után már ugyan olyan hevesen jelentkeztek és kiabáltak, mint amit a 2. osztályban láttam. A végén készítettem képet róluk, aztán Michael lefényképezett engem velük. Nagyon élveztem.

            A nap fő eseménye ez volt. Óra után visszajöttem az árvaházba, és kimentem a többi gyerekkel a Field-re, majd sétáltunk egyet a faluban. Délután is a Field-en voltam, de gyerekek nélkül. Leültem a focipályához, néztem a focizó iskolásokat (abból a suliból ahol délelőtt voltam), és írogattam. Este Philippel és Anitával vacsoráztam, nagyokat nevettünk közben, majd hamar bejöttem aludni.