17. nap
2011-08-09
A mai napom igencsak kellemesnek mondható. Bár víz továbbra sincsen, nem nagyon zavartattam magam emiatt. Reggel szép komótosan készülődtem össze, csak 8-kor mentem ki. Fél 9-kor pedig már kezdődött is az órám a másodikosokkal. Ma is matekot szerettek volna tanulni, úgyhogy belementem. A hét további részében úgy sem fog senki órát tartani nekik, hiszen én nem leszek itt, a tanár meg a többiekkel van elhavazva. Nos, a szorzótábla és az osztás ma kicsikével több gondot okozott, mint azt gondoltam, vagy hittem volna. Sebaj, a következő 5 napra megkapták házinak, hogy tanulják meg a szorzótáblát (ami itt 1-12-ig van, nem csak 10-ig). Meglátjuk menni fog-e. Ebéd előtt még volt egy kis időm, ezt a gyerekekkel töltöttem az udvaron. Amikor valakinek sérülése van, akkor mindig valaki más húzza oda a sérültet, és mutatja, hogy „Look, look!”. Ma Salome-nak esett le háromnegyedrészt a körme. Megmutattam egy antinak, hogy ezzel most mit kezdjünk, mire az fél percen belül letépte a még ragaszkodó részt. Talán mondanom sem kell, hogy szegény kislány hogy üvöltött. Elég szívbemarkoló volt. 10-11 évesen nekem is leszakadt az egyik körmöm, úgyhogy meg tudom érteni miért sírt úgy. Azután viszont mikor fertőtlenítettem a sebet, már nem sírt. A délután folyamán pedig büszkén mutatta már, hogy nézzem csak meg a bibis kezét!
Ebédre lencsefőzelék-féle volt, sajnos nem volt senki, aki velem egyen. Ebéd után azonban ledőltem egy félóra-órára, és Enya-t hallgattam. Nagyon jól esett. Közben pedig Margaret újabb virághalommal lepett meg (pontosabban két dzsemesdoboznyival, plusz egy nagy csokorral, ami csak a vödörben fért el normálisan). Mikor kicsit pihentnek éreztem magam, edzettem egy órát. Mikor a kerten keresztül mentem, hogy feltöltsem a telefonom, egyszer csak kismalacokba botlottam, akik szabadon kószáltak. Nem tudom hogy, de kiszöktek a kis karámjukból. Vicces volt visszakergetni/terelni őket. Nagyon aranyosan szedték a rövid kis lábukat, és néha nekiugrottak egy-egy fapallónak, mert azt hitték az a bejárat…
Odafelé úton legalább 20 majmot láttam egy fán. Jót nevettem rajta, hogy bezzeg mikor a vendégeknek mutattam volna, sehol nem volt egy sem. Mikor visszafelé sétáltam már ment le a Nap. Itt elég korán lemegy a Nap, ugyanis a dombok mögött hamar eltűnik. Utána még pár óráig még világos van, de a Napot már nem lehet látni. Lényeg, hogy a völgy keleti részén fekvő dombokat gyönyörűen megvilágította. Amint visszaértem elkapott a játékforgatag ami az udvaron épp zajlott. Egy idő után négy lány (Maggy, Zainibu, Ruth és Fausta) rájött, hogy ha ráakaszkodnak a lábamra, akkor csak nehezen tudok járni. Ennek eredményeképpen négy harsányan nevető, hason fekvő lányt vonszoltam ide-oda az udvaron, akik nem voltak hajlandóak elengedni a lábam. Ha mégis ki tudtam szabadulni, fél perc múlva megint elkaptak. Természetesen a dobálás, felemelés, pörgetés, stb. sem maradhatott el. Ma azonban egy tizenéves sem kéredzkedett fel a nyakamba, úgyhogy egész jól megúsztam.
Vacsira valami fura izé volt. Valamiféle növényt felvagdosnak, megsütik olajban, és ennyi. Önmagában nagyon száraz volt, és ma valamiért kifejezetten kemény is. Mindegy, az ebédre kapott chapati-t elraktam, úgyhogy azt megettem narancslekvárral. Vacsi után Philipnek megmutattam a laptopot amit használhat, és összepakoltam amiről úgy gondolom, kellhet Mombasában.
