10. nap
2011-08-02
A mai napot Voiban töltöttem. Reggel fél 9 körül indultunk el Hillaryvel. A faluban lentebb van a hely, ahol a matatuk (14 üléses kisbusz, olyan heringek a dobozban feeling) meg szoktak állni, úgyhogy odáig sétáltunk. Az út igen zajos volt, olyannyira, hogy kiabálva sem igazán tudtam beszélni a mellettem ülő Hillaryvel… De legalább nézelődhettem. Ez volt az első nap, mikor elhagytam Bura Mission-t, és jó volt nézelődni. Kb. 1.5 óra volt odaérni Voiba, ami 40 km-re van innen. Úgy nagyjából. Ráadásul át kellett szállni egy másik matatuba, valami faluban. A második matatuban egy nő ült mellettem a babájával, és egyszer csak elkezdte szoptatni a picit, egyáltalán nem zavartatta magát. Nagyon más mint otthon. Mármint nem a szoptatás, hanem úgy minden.
Voi igencsak zajos, poros, elsőre nem igazán kedveltem meg. Netezni szerettem volna, mert most itt BM-ben nincs internet. Plusz pénzt felvenni, és kicsit megismerni a helyet, hogy ha egyedül kell majd mennem tudjak boldogulni. Beültem egy netező helyre, ahol még a Rehab Centernél is lassabb volt a net, másfél óra alatt nem jutottam el odáig, hogy be tudjak lépni a blogra… Picit már türelmetlen voltam, és bevallom kicsit felidegesített.
Miután válaszoltam pár e-mailre, vettem egy füzetet, amibe a szuahélit fogom írni. Elvileg ma este már lesz időnk elkezdeni vacsora után. A következő napirendi pont a pénzfelvétel volt. Nos, ¾ órányi próbálkozás után nem jutottam semmire. Az ATM-ek VISA-buzik, nekem pedig mint már említettem MasterCard-om van. Az útlevelemet pedig itt hagytam az árvaházban, szóval bent a bankban sem tudtak így pénzt kiadni. Szerintem pénteken visszamegyek az útlevelemmel, és úgy már menni fog. Ettől a kettőtől már eleve nem volt jó kedvem. Hillary megmutatta melyek azok a Hotelek, ahol enni tudok (1, itt a hotel=étterem 2, a legtöbb helyen nem tiszta, fehér embert megbetegítő alapanyagokból készítik az ételeket). Az egyik helyen ettünk, sült krumplit ketchuppal. Nyami. Ebéd után vettem popcornt egy utcai árusnál. Nyami.
Ebéd után én szerettem volna elindulni visszafelé, de Hillarynek még várnia kellett valakire, szóval maradtunk. Benéztünk a piacra, de pénteken tervezek rendesen bemenni, úgyhogy arról majd akkor. Hillary mondta, hogy van más netcafe is, szóval ha szeretném beülhetünk amíg várunk, hátha gyorsabb a net. Gondoltam, miért is ne. Nem bántam meg. Fel tudtam tölteni a blogra a postokat, képeket is tudtam feltenni, mindezt kevesebb mint fél óra alatt. Kicsit kezdett visszajönni az életkedvem. Azt hiszem azért volt olyan rossz, mert itt BM-ben nagyon nagy nyugalom van, csend és békesség. Eleve a közérzetem rosszabb volt egy olyan zajos helyen mint Voi, plusz még ez a néhány apró nehézség elvette a kedvem. Mindegy, visszafelé úgy döntöttem pénteken adok Voinak még egy esélyt. Visszafelé nagyon kellemesen ringatott (azaz zötyögött és dobált) a matatu, többször el is aludtam.
Hoztunk magunkkal két zsák krumplit, egy 50 és egy 70 kilósat. Mikor azt cipeltük be az árvaházba, elszakadt a szandálom. Anyu, rögtön eszembe jutottál, te tudod miért… :D Megkérdeztem Hillaryt, hol tudnék újat venni, mire azt mondta van egy emberke itt BM-ben aki pár perc alatt meg tudja csinálni. Kicsit elámultam, otthon eszembe sem jutott volna megcsináltatni, de nagyon örültem, hogy nem oda szandál.
Este mikor már megmostam a kezem, és indultam vacsizni, elkezdett cseperegni az eső. Hillary szólt, hogy ő majd csak később tud csatlakozni, mivel a kukoricát be kell lapátolni az udvarról a fedett részre, hogy ne ázzon meg. Természetesen segítettem én is. Kb. 10-en dolgoztunk, a kisebbek a kezükkel, nagyobbak tálakkal, még nagyobbak vödrökkel. Megszámlálhatatlanul sok kukorica hever amúgy az udvaron, mégis olyan jó csapatmunkában dolgoztunk (miközben teljesen eláztunk), és 5-10 perc alatt az egészet ellapátoltuk. Mielőtt elmentem volna vacsizni, adtam Margaretnek és a középső Michael-nek 1-1 világító (foszforeszkáló folyadékkal teli) pálcát. Nagyon örültek.
Vacsora után elkezdtük a (Ki)Swahili tanulását. Először az abc-t kaptam meg, majd köszönéseket, gyakran használt igéket és főneveket kértem. Van néhány hang, amit nem tudok kiejteni, más hangok pedig olyanok, amit otthon csak akkor használunk, amikor hülyét akarunk csinálni magunkból, vagy amikor a torkunkon akad valami és fuldoklunk. Mindenesetre tetszik egyenlőre. J
