9. nap
2011.08.01.
A megbeszélt fél 9 helyett csak 10-kor tudtuk elkezdeni a matekórát (a Nursery Schoolban), de már kezdem megszokni ezt a pontosságot. Végül csak három srác volt, két lány és egy fiú. Az eleje elég könnyen ment, de aztán akadtak problémák az egyik lánnyal. Ugyanis a négyzetre emelés még úgy, ahogy ment, de aztán a gyökök keresése teljes kudarc volt, hiába magyaráztam el az egész metodikát többször is. A probléma ugyanis az volt, hogy pl. nem tudott osztani, vagy szorozni se írásban, se fejben (pl. mennyi 8x8). A másik két srác ügyesen csinálta, főleg a fiú dolgozott nagyon gyorsan és pontosan. Élveztem az órát, és felajánlottam Priscillának (akinek nem ment), hogy szívesen leülök vele külön és segítek megtanulni ami nem megy.
Mikor visszajöttem a szobámba, kicsit olyan volt az árvaház, mintha mindenki megbolondult volna. Olyan volt, mint egy hangyaboly. Azaz még olyanabb, mert máskor is hasonlít egy hangyabolyra a gyerekek izgése-mozgása miatt. Kiderült, hogy vendéget várnak, egy papot. Emiatt aztán nagytakarítási láz tört rá az idősebb gyerekekre (vagyis inkább csak a Sisterre, aki megcsináltatta a gyerekekkel). Lesöpörték a tetőre feldobált, és jó ideje ott heverő játékokat. A kukoricát eltolták a belső udvar majdnem egészéről az egyik felére. Felmostak legalább 3x. Az antik (így magyarosan írva; ők azok, akik főznek, mosnak, teregetnek, hajtogatnak, és a gyerekekkel is foglalkoznak egy minimálisat) mindenkit átöltöztettek valami csinos ruhába, hogy így várják a vendéget.
Nos, ennek az izgatott készülődésnek a közepébe csöppentem bele, mikor visszaértem. Letettem a könyvemet, és segítettem az öltöztetésnél. Néhány kisebb lánynak jutott 1-1 nagyon szép kis ruhácska. Pl. Theresie egy bordó, bársonynak látszó ruhát viselt.
Egy fél óra sem telt bele, megérkezett a pap, Father Maxville (azthiszem). Egy városi terepjáróval érkezett, a gyerekek csak úgy rohantak, hogy beülhessenek, és elvigyék őket vagy 10 méteren. Nagyon élvezték. Én addig megkerestem a Sistert, hogy megérkezett a vendégük. Egy fél órát csak jött-ment, beszélgetett a gyerekekkel, majd átvonultunk a Nursery School-ba, ugyanis ott tartott egy istentisztelet-félét. Engem is behívott, de persze egy szót sem értettem a szuahéli nyelven tartott szertartásból.
A szertartás befejeztével megebédeltem a szobámban, majd mikor egy óra elteltével újra kimentem, egy csoport felnőttbe botlottam kb. pont az ajtóm előtt, akiket még sosem láttam. Köszöntem nekik, majd továbbmentem. Kicsit később rájöttem (az árvaház előtt álló autóból), hogy ők az elektromos művektől vannak, és hoztak adományt az árvaháznak. Épp körbevezették őket, mikor az arcukba nyitottam az ajtót. Végül is azt hiszem ők jobban meglepődtek, hogy egy árvaház egyik szobájából hirtelen egy fehér ember került elő.
Délután a gyerekek táncoltak a vendégeknek, illetve vendégekkel. Nagyon aranyosak voltak, közben énekeltek is. Végül olyan 5 óra körül elmentek a vendégek, én pedig játszottam a gyerekekkel. A rabló és pandúr (Policeman & Thief) játékba csatlakoztam be, mint pandúr. Ketten voltunk jó sok rabló ellen, sokat kergetőztünk. Olykor a rablók is elkapták a rendőrtársam, ilyenkor szaladtam, hogy kiszabadítsam. Hamar elszaladt az idő, mentek imádkozni vacsora előtt.
Eddig csak egyszer ültem be hozzájuk, de úgy döntöttem most is bemegyek. Az elején kb. 10 percig a kicsik is bent voltak, majd ők elmentek enni, és maradt a 8-14 éves korosztály (plusz két baby, Zakaria és Jennifer). Ennél viccesebb imádkozást nem nagyon láttam még. A 10 év alattiak nagyon unták, egyfolytában ásítoztak, vagy mással foglalkoztak. Piszkálták egymást, grimaszoltak. Jennifer pedig valószínűleg bekakilt, mert igencsak büdi lett. A középső Michael pedig egyszer csak büfögött egyet. Kapott ugyan egy taslit, de hát a nagyobbak (köztük én is) nem igazán bírtuk ki, és jót nevettünk a markunkba, mindenki próbálta eltakarni az arcát. Egy idő után megjött Moses, aki végig a műanyag papucsával nyekergett. Ezt az élményt úgy sem tudom átadni, de a lényeg, hogy nagyon vicces volt számomra.
Este nem volt semmi olyan étel amit szívesen ettem volna, úgyhogy kértem kenyeret, hagymát pedig hoztam magamnak a konyhából. Felvágtam a hagymát, megsóztam, és hagymás-margarinos kenyeret ettem. Hillary igencsak furán nézett, itt ugyanis nem eszik így együtt a hagymát és a kenyeret. Nagyon jól esett, de cserébe most, másnap reggel van egy kis szájszagom.
