14. nap

2011-08-06

            Reggel 7 körül kimentem, játszottam a gyerekekkel, segítettem az antiknak.  Nem sokkal később elkezdtük hordókba tölteni a zsákokban várakozó kukorica-szemeket. Egész délelőtt ezt csináltam, picit azért fárasztó volt. 8 nagy hordó lett tele a raktárban, én meg persze jó koszos lettem. Mindegy, jó volt együtt dolgozni a gyerekekkel. Néha-néha még a vendégeink is besegítettek. A fiú megkérdezte hol vannak most a többiek, mert kevésnek tűnt a létszám. Kimentem vele a Field-re, és játszottunk egy negyed órát az ott levő gyerekekkel.

             Az ebéd nem lett kész időben, úgyhogy arra gondoltam elviszem őket egy kis sétára, hátha látunk majmokat. A hátsó kerten keresztül vezető ösvényen mentünk le a patakig, majd a RehabCenter felé vezető ösvényen mentünk tovább. Majmot sajnos nem találtunk, de jót sétáltunk. Mire visszaértünk az ebéd is készen volt, amit a délelőtti munka után jó ízzel fogyasztottam el. Közben természetesen beszélgettünk. Megkérdezték nincs-e kedvem Mombasába menni, míg ők ott vannak. Így legalább nem egyedül lennék, szívesen bejönnek velem a városba is, stb. Lényeg, hogy szerdától szombatig Mombasában leszek ott, ahol ők.

            Tegnap megkérdeztem őket lenne-e kedvük felmenni a dombra, ahol jártam előző héten. Válaszuk igen volt, úgyhogy ebéd utánra időzítettük az indulást. Kb. 10 gyerek is jött velünk. Még a domb lábához sem értünk, amikor az atléta alkatnak tűnő srác már fáradni kezdett. Felfelé menet többször meg kellett állni pihenni, saját bevallásuk szerint nem fittek. Szerencsére szinte végig felhős volt az idő, így legalább a nap nem tűzött ránk, mint múltkor. Felérve már igencsak fáradtak voltak, a srác le is feküdt. A panoráma most is gyönyörű volt, csináltam is képeket (sőt, még rólam is készült). Vicces, mert a rólam készült képen jól látható a kis táskám (vagymi) nyoma. A lányok hajába (itt nincs túl sok hosszú hajú nő) a gyerekek virágokat tűztek, nem is keveset. Fél óra pihi után elindultunk visszafelé. A vicc az volt, hogy a csoport egyik része csak ekkor ért oda, de mivel volt velük nagyobb gyerek, így nem vártunk rájuk. Lefelé most is meglepően gyorsan leértünk, de volt néhány hely ahol segíteni kellett a lányoknak. Mikor már lent voltunk mutattam nekik narancs, illetve citromfát is, szerintem ők is most láttak először. Miután visszaértünk, mindenki rávetette magát a víztisztító berendezésre, majd ledőltünk egy fél órát.

            Vacsi előtt még játszottunk a gyerekekkel. A vacsorát hamar betoltuk, mindenki igencsak éhes volt. Hillary-n kívül például senki nem igazán kezdeményezett beszélgetést, szóval hamar feloszlottunk. Elbúcsúztunk (mivel holnap reggel 5-kor mennek vissza) és ők elmentek aludni. Engem még elkaptak a gyerekek, úgyhogy játszottam velük egy jót. A kis Theresie kérte, hogy vegyem a nyakamba, és úgy futkározzak vele. Természetesen ezt meg kellett csinálnom 5-6 másik kisebb gyerekkel is, de igencsak meglepődtem mikor a 11 éves Michael kéredzkedett fel a nyakamba. Mindegy, vele is futkostam pár kört. Ami még inkább meglepett, hogy ezt látva a szintén 11 éves Maggy is kérte, hadd ülhessen fel. Nagyon édes volt, szerintem még sohasem csinált ilyesmit, csak úgy kacagott. Margaret után még páran bepróbálkoztak, de úgy döntöttem most már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassak nemet a kérésükre.