9 hét Kenyában

9 hét Kenyában

Arvahaz

2011. augusztus 25. - BenKenya

Az árvaház körül

 

 

Rég nem írtam arról, hogy mi történik az árvaházban, mi a helyzet a kölkökkel. Így úgy döntöttem, japán turista módjára fényképezőt ragadok, és amit érek lefényképezek. Sajnos az elem pár óra után felmondta a szolgálatot és nem volt több, de így is tudtam csinálni képeket.

Mombasa után mikor visszaértem, a gyerekek futottak ki elém, és megöleltek mikor meglátták, hogy jövök. Nagyon aranyosak voltak, jó érzés volt visszajönni. Szombaton értem vissza, megírtam a blogbejegyzést, a vasárnapot pedig nagyjából végigaludtam. Hétfőn  emiatt nagyon pihenten láttam neki a gyerekekkel való játszadozásnak, az antik segítésének, és minden másnak. A gyerekeket egy tanár átvette, így tanítanom nem kellett.

Kedden elmentem a Tsavo-West-be, és csütörtökön délután jöttem onnan vissza. A gyerekek szintén nagyon aranyosan fogadtak, mintha legalább egy hónapot lettem volna távol.

Pénteken beültem a tanár néhány órájára, és mit ne mondjak: eléggé mellé nyúlt a Sister. Míg kimostam a ruháim, a picik mind odajöttek az ajtóhoz, és azt várták, hogy megijesszem őket. Úgy tettem, mintha észre sem venném őket, míg egész közel nem merészkedtek, na de akkor aztán rájuk kiabáltam és odacsaptam a lábam a földhöz. Sikoltozva és nevetve menekültek, néha egy-egy pici (mivel mögötte álltak, és nem tudott hova hátrálni) még fenékre is ült, úgy el akart szaladni. A nagy ijedtség persze fél perc múlva eltűnt, és újra az ajtót nyitogatták, és várták az ijesztést. Délután (több hét szünet után) babot válogattam, legalább 3 órán keresztül. Eközben beszélgettem Flórával, és kiderült, hogy a gyerekek is panaszkodtak a tanárra, akit a Sister talált, ugyanis igen gyengusz. Két mondatot szól 1-1 óra alatt, azt, hogy „Jó reggelt!”, és a végén pedig „Küldjétek be ezt és ezt az osztályt!”.

Szombaton összepakoltam minden cuccomat, kitakarítottam a szobát és a fürdőt, majd átköltöztem egy másik szobába. Az én szobámban a doktornők fognak lakni, amíg itt vannak. Én addig egy kis, 6nm-es szobában lakok, ahol csak egy ágy és egy szék van.

Vasárnap aztán fél8 körül elindultam Voiba, természetesen matatu sehol. Ritka, de negyed óra séta után jött egy, ami felvett. Így 9 előtt beértem Voiba. Úgy terveztem délelőtt netezek (ugyanis a Tsavo-Westes anyaghoz tartozó képek feltöltéséhez sok idő kellett), és amikor megérkeznek a dokik a busszal, akkor felveszem őket, és visszamegyünk Burába. A bökkenő ott volt, hogy egy dologgal nem számoltam: VASÁRNAP van. Márpedig vasárnap a CyberCafe-k zárva vannak. Körbejártam a kisvárost, de sehol nem találtam nyitva levőt. Sebaj, vettem némi mogyit meg innivalót, majd leültem egy alacsony falra. Gondoltam, elücsörgök még itt 3-4 órát, mire várhatóan megérkeznek a dokik.

Fél óra múlva odajött egy középkorú férfi, és megkérdezte: mi a túrót csinálok valójában egy félreeső utcában szinte a földön ücsörögve. Miután elmondtam, elindult, és végigjárta az összes NetCafe-t, hiába mondtam neki: egyik sincs nyitva. Végül egy srác tudott egyet, ami alapjáraton nincs nyitva, de a hapi dolgozik bent, így engem beenged. Egy épület második emeletén végül tényleg megtaláltam a fickót, és így tudtam netezni.

Három körül megérkeztek az orvosok, két nő Magyarországról, akik azért érkeztek, hogy megvizsgálják a gyerekeket, és ha szükséges segítsenek rajtuk. Egy hétig maradnak az árvaházban. A buszuk nem jött be Voiba, hanem egy város széli benzinkútnál állt meg, így oda kimentem eléjük tuktukkal (a háromkerekű járgány). A tuktuk visszajött értünk, és bementünk a matatu-állomásra, ahol fogtunk egy matatut magunknak. Ilyen rozoga matatuban még eddig nem ültem. Rettentő lassú volt, többször leért az alja, és egyszer majdnem felborultunk vele… A matatu itt Burában nem jött fel az árvaházig, így az utolsó 500m-en a gyerekekkel közösen cipeltük a dögnehéz táskákat. A szobában kicsomagoltak, és rengeteg játék, lufi, labda, ceruza, óra, fogkrém került elő a táskákból. Ezeket átpakoltuk az irodába, majd körbevezettem őket az árvaházban, beszélgettünk, és megnéztük az állatokat is (van kiskutya, kisnyuszi, kismalac, kiskecske, szóval nagyon aranyosak). Este aztán a gyerekekkel játszottunk az udvaron, és vacsora után hamar lefeküdtünk aludni.

Hétfőn elkezdték vizsgálni a gyerekeket reggel. A vizsgálat előtt átnyálaztuk az összes gyerek „orvosi könyvét”. Aki bejött vizsgálatra, mindenki kapott 1-1 lufit kifelé menet. Természetesen ezek olyan 5-10 perc körüli élettartamúak voltak. Kifejezetten egészségesnek találták a gyerekeket, nem igazán volt beteg köztük. Délután elmentünk sétálni a faluba, aztán kimentünk a gyerekekkel a Field-re.

Kedden Voiba látogattunk. Az internet csak olyan fél órával az érkezésünk után kezdett el működni, a bankok pedig csak jó pár óra múlva voltak használhatóak. Így aztán vártunk, vártunk, sorban álltunk, vártunk. Vettünk néhány gyógyszert is a kicsiknek, a supermarketben pedig sok édességet (az egészség jegyében). Hazafelé 23-24-en voltunk a matatuban (ami eredetileg 14 személyes), ráadásul még sok csomag is volt… Nagy megkönnyebbülés volt kiszállni. Délután a dokik a gyerekekkel kimentek a Field-re, én pedig pihentem egy kicsit.

Szerdán tovább folytatták a vizsgálatokat délelőtt, és még ebéd előtt végeztek is az összes gyerekkel. Én addig kiraktam a tanárt, akit pár hete felvettünk, majd a hatodikosokkal voltam a suliban egész délelőtt. Délután is szinte végig az iskolában voltam, negyedikesekkel és Philippel. Végül érkezett két vendég Németországból, akik két hetet fognak itt tölteni. Körbevezettem őket is, megmutattam nekik a falut. Együtt vacsiztunk (nem is tudom voltunk-e már ilyen sokan étkezésnél), miután mindenki elég hamar visszavonult.

 

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1362.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1372.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1382.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1387.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1395.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1404.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1411.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1435.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1441.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1446.JPG

http://bencekenyaban.blog.hu/media/image/arvahazkorul/IMG_1450.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://bencekenyaban.blog.hu/api/trackback/id/tr633178968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása