Nem akartam eljönni. Nagyon nem. Ott akartam maradni a gyerekekkel abban a kis varázslatos világban, mely úgy a szívemhez nőtt a két hónap alatt. Nem akartam, de muszáj volt, otthon vártak. Az őszi félév már két hete tartott, többet nagyon onnan sem hiányozhattam. Hiányzott a családom, hiányzott Anna, de ez más volt mint mikor tőlük búcsúztam Kenyába menet. Most nem tudhattam, hogy valaha visszatérek-e erre a szívemnek oly kedves vidékre, vagy a búcsú örökre szól. Emlékszem utolsó este, mikor már mindent bepakoltam, tarottunk egy bulit. Az udvaron táncoltunk, bohóckodtunk. A pontos részleteket már nem tudom felidézni, de arra emlékszem, írtam egy levelet Margaretnek, amiben leírtam hogy csak így tovább a tanulással (első volt az osztályában), és hogy gondolni fogok rá is majd otthonról. Az utolsó napokban szinte el sem engedte a kezem, nem akart hazaengedni.

Reggel elkísértem az iskolásokat a patakig, ahol még egyszer utoljára a levegőbe hajítottam őket, majd addig integettem nekik míg el nem tűntek a kukoricásban, amin keresztül iskolába jártak. Visszasétáltam a szobába, összekészítettem mindent, és kivittem a bőröndöket a rám váró autóhoz. A gyerekek ott nyüzsögtek körülöttem, én pedig mindenkitől igyekeztem elbúcsúzni, de ez elég nehéz volt. Végül beszálltam az autóba, amibe kapaszkodva a tempolomig kísértek minket a gyerekek. Könnyes szemmel és nehéz szívvel gondoltam arra, hogy ennek itt most vége.

A buszút Nairobiba igen kellemes volt, a buszon még hostess is volt s járt ingyen üdítő és rágcsa is. Az újfajta Majmok Bolygóját vagy mit vetítettek, de az út nagyrészét félálomban, a másik részét pedig merengve töltöttem. Minden perc mely közelebb vitt az otthonomhoz csak távolabbra sodort Burától.

Nairobiban valami benzinkútnál kellett leszállnom, ahol már egy taxis várt. Emlékszem nagyot nevettem, mikor felfedeztem várakozás közben, hogy bizonyos Popo Road mellett ácsorgok. A taxisból már csak annyira emlékszem, hogy ajtónyitás nélkül, az ablakon keresztül közlekedett a kocsijában, és megállt nekem venni pirított kukoricát.

A szállásom egy külön elkerített részén volt Nairobinak, amin belül emeletes kertesházak sorakoztak, míg a falon kívül az átlagos kenyai hétköznapok zajlottak. A család akiknél megszálltam nagyon aranyosak voltak, én az emeleten kaptam helyet egy Zach nevű sráccal egy szobában. Vele a mai napig tartjuk a kapcsolatot interneten.

Több tervem is volt a Nairobiban eltöltött 2 napra, de a pénzem fogytán volt, így csak az elefántárvaházba tudtam elmenni. Ez is szuper élmény volt, ha most akkor lenne, biztosan egy oldalnyit is írnék róla. Az egyik kis bébit még meg is tudtam simogatni.

Ettől eltekintve szenvedős két napom volt. Volt internetem, így folyamatosan Annával cseteltünk. Olyan volt, mintha megrekedtem volna két világ között, és se előre, se hátra. Végül egyik éjszaka kivittek a reptérre, ahol kb. 5 órát várakoztam, majd hazarepültem. 

Nagyon jó volt újra látni a családomat és Annát, meglepetésemre még Nic is kijött. Mindannyiukat hosszan öleltem, mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Ki tudja, hisz az idő relatív.

Hazaérkezésem után ha jól emlékszem egy héten belül megpályáztunk egy Erasmus ösztöndíjat Annával, amit később el is nyertünk és fél évet töltöttünk együtt Németországban. De az addig vezető hónapok hosszúak voltak. A kenyai élményeim az addig kialakult értékrendem kicsit szétszedték, és ezt nehezen tudtam csak feldolgozni, mely sok bosszúságot okozott főleg Annának. Mégis, a kenyai tapasztalataim sokkal gazdagabbá tettek, azóta is szívesen gondolok vissza az ott eltöltött időre. Mindenkinek aki kedvet kapna hozzá bátran ajánlom, hogy kóstoljon bele kicsit egy teljesen más világba. Velük élni nap mint nap, velük utazni, stb. sokkal többet ad, mint egy-egy szállodai, berendezett kirakatvilág, melyben magam is oly sokszor megfordultam életem során. Mióta hazajöttem ilyen utazásokat is keresek magamnak, mert őszintén vallom, így lehet valóban elmondani egy helyről: jártam ott.

Végezetül itt egy videó, melyet még a főiskolán csináltam, ezzel köszönöm meg, hogy követtétek utazásomat és kalandjaimat Kenyában és Tanzániában. :)