1. nap

Leírom a részletes napomat a kb. napirend miatt, később már nem szeretném ennyire részletezni.

            Reggel 5:30 körül ébredtem, a gyerekek zsivajára. Legalább egy órát feküdtem még, hisz nem tudtam mit csinálhatnék. Estéről még volt forró vizem a termoszban, úgyhogy csináltam magamnak egy teát. Reggelizni a gyerekek nem szoktak, csak isznak. Hoztam magammal ilyen Vitalkost port, vitaminpótlásnak, ezt ettem, és tervezem végig enni reggelire. 7 körül kimentem, lementem a kertbe az állatokhoz, és sétálgattam. Ma vasárnap van, úgyhogy a gyerekek nagy része a templomban volt. Itt Burában van egy lányiskola, a Bura Girls. Ők olyan sokan vannak, hogy külön helyen van istentiszteletük. Az övékét néztem egy ideig, mikor énekeltek. Semmit nem értettem, de szép volt, és jól esett akkor reggel.

            Mikor Anita visszaért a templomból, „körbevezetett” a faluban. Megmutatta hol tudok internetezni, hol tudok venni zöldségeket, hol tudok pénzt tenni a telefonomra, hol a matatu-„állomás”. Net otthonihoz mérve elég lassú, de tudtam feltölteni képeket (amiket azt hiszem nem tudtatok megnézni), e-maileket küldeni, és ez a lényeg. 40 perc 40 schillingbe került (kb. 80 HuF).

            Visszafelé egy rövidebb, hátsó úton (inkább  ösvényen) jöttünk a földek között. A pataknál láttunk majmot, de nagyon félénk volt, így csak messziről tudtam lefotózni (szóval valszeg nem lesz hú de jó). Az árvaház területén belül, kb. a patak mellett megtaláltam azt a fát, ami alatt meditálni fogok.

            A délelőtt hátralévő részében segítettem babot válogatni (jó a vödörbe, rossz a földre alapon), majd ebédeltünk (12:00) Anitával. Úgy tűnik mindig vele kettesben fogok enni. Ő is 20 éves, és itt nevelkedett az árvaházban. Most itt dolgozik és lakik. Az ebéd finom volt, ugali-t (kukoricapuliszka) ettem valami babbal, meg valami ételt ami káposztából, paradicsomból és krumpliból állt. Hamar jól laktam ezekkel, de egy banán és egy fél narancs azért még befért. Anita nagyon meglepődött, mikor elmeséltem, hogy nálunk otthon a narancs héjának színe narancssárga (itt zöld), és hogy a banán kb. 2x akkora mint itt. Mondjuk a pont náluk van, mivel itt a kertben minden hónapban érik a banán... J

            Ebéd után csendespihi 2-ig, volt egy kis időm megnézni milyen könyvek vannak itt a szobában. Találtam szuahéli-magyar szótárt, nyelvkönyvet, és még pár hasonlót. A gyerekeknek megígértem, hogy csendespihi után kimegyek velük a Field-re, ahol tudnak focizni és játszani egy nagyobb nyílt terepen. Volt itt a szabó, és miután levette a gyerekek méreteit, kimentem a nagyobbakkal (5-6-tól kb. 10-11 évesek). Vittünk labdát, és fociztam velük. Egy idő után levettem a szandálomat, aminek eredményeképpen egy jó nagy vízhólyag lett a talpamon, ami ki is lyukadt valamennyire. Very good. Kb. 2 órát voltunk ott, majd 5 körül visszajöttünk.

            Bekapcsoltam nekik a TV-t, mert péntek-szombat-vasárnap 1-2 órát szabad DVD-zniük. Van Tom&Jerry, Mr. Bean (ma ezt nézték), és még sok más mese és film. Nagyon élvezték, de én eljöttem, mivel ha bent voltam többen velem foglalkoztak, és a többiek nem hallották a TV-t. Kint játszottam egy babával addig míg filmeztek. Nem sokkal miután befejezték a TV nézést, bementek imádkozni ugyan abba a szobába, majd vacsoráztak (Kb. 7-7:30).  Napközben már megtanultam néhány szuahéli szót, illetve kifejezést, pl.: assante=köszönöm, jambo=szia. Vacsora közben Anitával beszélgettünk, és próbált magyar szavakat kiejteni a lapról, ami nálam volt. A vacsi amúgy ilyen lencsefőzelék-szerű volt a krumplis kajával amit ebédre is ettem. Palacsinta is volt, de tegnap azt magában ettük, illetve kenyérként. Ma találtam narancs-dzsemet, és megmutattam Anitának, mi odahaza hogyan is esszük a palacsintát. Nagyon ízlett neki, a kb. 5 palacsintából csak 1.5-et tudtam én megenni. J Megkóstoltam továbbá a paw-paw (úgy mondják, hogy pao-pao) nevű gyümölcsöt is, ami szintén a kertben nő, ízlett.

            Vacsi után a gyerekek kaptak gyógyszereket, néhánynak levágták a haját, és lefeküdtek aludni(kb. 8). Az egyik baby nagyon sírt, úgyhogy felvettem és járkáltam vele az udvaron, ringattam, és énekeltem neki magyarul. Szép lassan elaludt, de mikor vissza akartam tenni újra elkezdett sírni L, úgyhogy a „dajka” aki ott volt átvette tőlem.

            Így telt az első napom, én jól éreztem magam, néhány nevet már sikerült is párosítanom a hozzá tartozó arccal.

Szornyu lassu a net, ugyhogy kepeket nem igerek. 30 perc volt, mire eljutottam oda, hogy ezt a 2 postot beirjam, es van jobb dolgom is ennel. :)